Mlinkó István 1872. aug. 6-án született Vácott. Édesapja Mlinkó Mátyás volt. Mlinkó István Vácott járt iskolába, majd Esztergomban
végzett tanítóképzőt. Ezután tanárként dolgozott. 1894-ben kezdett tanítani a
váci siketek iskolájában. Mlinkó István - 1896. június 13-án - siketnémák oktatására képesítő tanári oklevelet szerzett. A váci
intézetben dolgozott 1901. június 4-ig, Egerbe történő kinevezéséig.
Intézetalapító, igazgatói tevékenységét 1901. október 15-én kezdte meg Egerben - egy kétszoba-konyhás vályogházban, melyben öt siket növendéket oktatott,
nevelt. Mindenre kiterjedő szervezőmunkával meg kellett alapoznia a reá bízott gyermekek
szociális biztonságát és eredményes oktatásukat, hogy bebizonyíthassa: nem
felesleges pénzpazarlás a siketek oktatása-nevelése.
A növendékek felvételét minden évben közzé tette
az újságokban a következő figyelemfelhívó szöveg kíséretében: „Az intézetben a
gyermekek
hat év alatt megtanulnak hangosan beszélni,
írni, olvasni, számolni. Sőt, a fiúk valamely iparágban, a
lányok pedig
konyhai teendőkben, női kézimunkában és ruhavarrásban is képeztetnek."
Mlinkó István már 1902-ben kérelemmel fordult Eger
képviselő-testületéhez, hogy korszerű iskola-épület építésére telket adományozzanak az intézetnek.
Kérelmét hosszas levelezgetés után elutasították. (A telket végül egy egri
lakos, Gampler Róza 1916. aug. 24-én kelt közjegyzői végrendeletében
örök alapítványul hagyományozta az egri siketnéma intézetnek.)
Mlinkó István népszerűsítő előadásokat tartott a
siketség okairól, a siketek oktatásának és nevelésének történetéről. Az Egri Keresztény Iparoskörben évi
rendszerességgel gyakorlati bemutatókat szervezett. Felhívásokat tett közzé adományozásra is. A vármegyeháza
nagytermében egy-egy tanév végén nyilvános záróvizsgákat rendezett a
főispán, alispán, a vármegyei és városi jegyző, a miniszteri biztos, a szülők
és a város érdeklődő polgárai előtt. A
szóbeli vizsgákat - kollégái segítségével - rajz- és kézimunka-kiállításokkal
is kiegészítette. Később már a város iskoláinak, a tanítóképző intézeteknek a
képviselőit is meghívta. A város polgárainak szórakoztatására az iskola tanulói
tornabemutatókat is tartottak. A nyilvános vizsgákkal kezdetben az volt a célja, hogy igazolja: a tanult
siket ember nem terhe a társadalomnak, hanem teljes értékű
tagja. A későbbiekben a szakmai eredmények felmutatására tevődött át a
hangsúly.
Mlinkó István felismerte, hogy a siketek
oktatása mellett Eger beszédhibás gyermekeiért is tennie kell. 1904 szeptemberében
hathetes „gyógytanfolyamot" indított dadogók és más beszédhibások számára.
Felkarolta
a siketek testi nevelését, és játékdélutánokat rendezett a gyerekeknek. Növendékei kulturális nevelése érdekében megnyerte
az egri színház és mozi igazgatóit, akik ingyenes belépőjegyeket biztosítottak.
A város és a megye társadalmi életéből is kivette a
részét az iskolaalapító igazgató. Tagja volt a képviselő-testületnek, a római
katolikus iskolaszéknek; tevékenykedett az iparoskörben, a lövészegyletben és az
önkéntes tűzoltó- és mentőegyletben. 1914-re elkészültek az új intézet
tervei, de felépítését az I. világháború meghiúsította. A Mlinkó István által összegyűjtött
pénzt: az intézet alaptőkéjét a hadikölcsön felemésztette...
Mlinkó István nem csüggedt. 1922-ben nagy álma megvalósításához az
anyagi alapok előteremtését újra kezdte. Kollégáival előadói körutakra utazott
Borsod és Heves megyékben,
hogy népszerűsítse a siketoktatást. Ezek az
előadások erkölcsi és anyagi sikereket egyaránt hoztak.
Terve
megvalósulását azonban nem érhette meg, mert 52 éves korában, 1924. március 30-án váratlanul meghalt.
1928 szeptemberére készen állt az egri siketintézet
minden igényt kielégítő, első, igazi épülete. Ebben az épületben működik az
iskola és a diákotthon már 82 éve…
Megemlékezés Mlinkó István képe előtt
(A
2001-ben megjelent CENTENÁRIUMI EMLÉKKÖNYV alapján készítette: Pongó János)
